2010. február 25., csütörtök

és nem is négy vagy mennyi nap után.

Megalomániám a végsőket súrolja, ugyanis ma kimondtam ,amit már rég mondani szoktam vala, hogy én vagyok a kis Napisten. ó je.

Semmi különös nem történik. Ma egésznap, mintha a lelkem máshol járt volna, és akaratom ellenére sem figyeltem oda semmire. Igen furcsa állapot volt. Mindenki nevetett ,de nem tudom hogy rajtam ,máson ,vagy amit a tanár mondott. Remélhetőleg honlapra elmúlik a borúm.



R.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése