Megérdemli!

Csütörtök volt. Száraz, meleg, kánikula közeli időjárásra számíthattunk óriási nagy bánatunkra. Közeledik a nyár és a Nap forróságfa elviselhetetlenül égette és perzselte, szinte már felhólyagosította a bőrünket, kiolthatatlan és végeérhetetlen kínok közt megadandó szomjúságérzet gyötrésével teli útra készültünk. Víz volt nálunk még reggel. Reggel. De szép kifejezés is ez egy iylen krumpli rothasztósan, banán érlelősen, tojás süttetősen keservesen meleg napra. Ugyanis reggel még jobb a klíma. Még csak (..) 26 fok körüli ami pont ideális lenne még. De sajnos ahogy az idő ,úgy a fokok is emelkednek. Na de utunk kezdetén még kellemesebb hőre számíthattunk. Vizünk is volt azért a biztonság kedvéért. Mert ugye sose tudni. Hát így tettünk és innivalóval ,mindennel felszerelkezve rátértünk végre az útra.

* * *

Megérkeztünk, túléltük a kánikulárisan botrányosan száraz meleg és izzasztó kúrával felérő utat. Mostmár a hazaút volt a célunk. Enyhén rothasztóan ,és felkészületlenül indulhattunk el rá ,mert úgy rémlik nem volt nálunk ivóvíz, de még csak bármiegyéb szomjoltó anyag sem. Most még az se lett volna baj, hogyha a vágyott innivaló már megmelegedett ,csak follyon és oltsa a szomjat. Végre valahára elérkezett a járműről való leszállás ideje. Mint délibáb úgy cikázott fel s alá a házak teteje a rájuk vetülő erős napsugárzás hatására. Félelmetes és sivatagias körülmények közepette gyalog vettük tovább az édes otthonba invitáló út packáit. Egyébként sosem tart sokáig a finom puha köves ,betonos járdán való édeskés szédelgéses sétaorrváladék, de most a meleg miatt ez a lendületes járásos út jóval szegényesebb ,érzelmetlenebb és lassabb volt. De mi csak mentünk és mentünk. Étlen, szomjan, hőgutásan. A fortyogó beton szinte átolvasztotta a tornacipőink talpát de semmi sem állíthatott meg minket a cél elérése előtt.

* * *

Társam elesett. Arca nagy része a Nap gonosz martalékává emésztődött.

* *

Ezen utóbbi nem is volt valóság.

* * *

Mindjárt vége az útnak. Megfáradt testünket kínok közepette vonszoljuk előre, a hűvös lakás irányába. Amikoris eljött a pillanat és a szokásos kanyart bevehettük. Ekkor történt meg a majdnem sajnálatos eset. Valami a megfáradt porcikáimból összetett testemtől, és napégette fejem búbjától alig fél méterre nagyot csattanva ért földet.
Hölgyeim és uraim, engem majdnem letojt egy madár!

* * *


-VÉGE

Minden a valóságnak megfelelő érzékelt dolog ezen történetben a valóság műve. Az eset közben senkinek nem esett komolyabb baja, senki sem sérült meg, mindenki tisztán megúszta a helyzetet.

R.
K.