2010. június 25., péntek

kerek

Az elmúlt napokban nagyon sok mindenen mentem át. Előszöris, ma megkaptuk a bizonyítványokat, vagyis eredeti valójában tarthattam kezemben és tudhatom magaménak az elmúlt félévek és évek eredményeit tartalmazó okiratot. (Mindig csak fénymásolatban kaptuk ki ,mondván /és itökre igazuk is van ebben szerintük/ úgyis elveszítenénk mire visszakéne hozni aláiratva ,megmutatva) Valamint sikeresen átvehettem a szakma bizonyítványomat ,miszerint ha nem is tökéletes eredménnyel (de magamat ismerve, magamhoz képest remek eredménnyel befejezvén a tanévet, szakmavizsgát, mindent összevetve) elmondhatom ,hogy ezennel Dekoratőr és Kirakatrendező lett belőlem. Egy szakmával rendelkező lénnyé váltam. Naagyon fuurcsa.
Na már megint életet adok a szónak ajajajjjaj.

Ma ezekután elmentem egy újonnan szerzett ismerősömmel felfedezni egy nagy naagy üzeletet. Igen érdekes volt a hely, egészen tetszett.

Majd részem volt időt utazni, és átélni az 1970es évektől napjainkig tartó KISS együttes történetét ,valamint az alapítótagok kis magán élettörténetük kezdetébe is beleláthattam. Még mindig azt mondom amit a KISS-ről. Micsoda marketingstratégiát alkalmazó egyének csapata! Valami fantasztikus amit műveltek és művelnek. A zene ha nem is teljesen ,de a látvány, tudják mi kell a mai bugyuta nézőnek. Szóval azt a könyvet feltétlen beszerzem magamnak is. Váry Zoltán neve pedig áldassék, amiért kitartó lelkesedésével és rajongásával olyan sikereket ért el amikről a könyv elő és utószavában beszámolt. Néhol meg-meg hatódtam a történetein, valamint a KISS együttes lépéseinél is itt ott. Többek között eszembe jutott sok olyan zenész, akiket, illetve akiknek a zenéjét szeretem. Olyanok, akik már elhunytak ,még mielőtt megismerkedhettem volna munkásságukkal, vagy mielőtt világra jöttem volna. Akiknek mindezek ellenére, hogy több évtizeddel is kellett tudomást szereznem létükről és tudatosulnom a halálukról, fájt. Szomorú voltam, sőt, van aki miatt még ma is képes vagyok könnyet ejteni. Ez most nagyon bizarr meg minden, de így van. Eric Carr halála máig szomorúvá tesz. A God gave rock and roll to you-t nem tudom hallgatni ,mert meghat. a Koncerten is leadták és akkor is meghatott. Egyszerűen nem hallgatom meg. Vagy ha mégis, akkor elszomorít, mert meghat, egyszer mert Eric Carr-ta utal szerintem ,mintegy búcsú tőle, másrészt ,mert magába foglal sokmindent, sőt a koncerteken mások előtt tisztelegnek vele a kivetitős képek alapján.
Igen most muszáj volt írnom kicsit erről az irányomról is. Valamint hogy mennyire lennék rock and roll sztár magam is, de ezt mindig letudom azzal ha feltörekedne a lelkesedés ,hogy előző életemben voltam én már rock and roll zenész. Mindenesetre több zenekar tagjának is mondhatom magam, méghogyha nem is zenélünk, az együttes létezik. Ami szintén reeemek tudat. Mivel sok minden érdekel ,nem tudom mivel foglalkozhatnék. Reményeim szerint kerítünk szükséges dolgokat a további tanulmányaimhoz, és akkor végre elkezdhetem azt tanulni ami érdekel, az animációkészítés. Remélem tehetséget is kapok mellé eeehehhhe. Igen ,tudom ez a bejegyzés is túl személyes lett. Hát ez van kedves naplóm. Majd a legközelebbi húszharminchatvan nem lesz iylen megintcsak.

Ma megláttam hogy néz ki Andy Warhol. Valamiért én bennem Oscald Wilde-hoz hasonlított, pedig őt is csak egy Lautrec skiccből tudom hogy néz ki. De neem, Andy Warhol sokkal őrültebb és eből fakadóan szimpatikusabb külsejű alak volt.

Ó étegnap este láttuk a Toy story 3-at. 3D dolog csöppet sem fog meg. A film pedig egészmás volt első látásra felnőttszemmel. de tetszett. Ken baba csúcs volt.


R.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése