Megérdemli!

Csütörtök volt. Száraz, meleg, kánikula közeli időjárásra számíthattunk óriási nagy bánatunkra. Közeledik a nyár és a Nap forróságfa elviselhetetlenül égette és perzselte, szinte már felhólyagosította a bőrünket, kiolthatatlan és végeérhetetlen kínok közt megadandó szomjúságérzet gyötrésével teli útra készültünk. Víz volt nálunk még reggel. Reggel. De szép kifejezés is ez egy iylen krumpli rothasztósan, banán érlelősen, tojás süttetősen keservesen meleg napra. Ugyanis reggel még jobb a klíma. Még csak (..) 26 fok körüli ami pont ideális lenne még. De sajnos ahogy az idő ,úgy a fokok is emelkednek. Na de utunk kezdetén még kellemesebb hőre számíthattunk. Vizünk is volt azért a biztonság kedvéért. Mert ugye sose tudni. Hát így tettünk és innivalóval ,mindennel felszerelkezve rátértünk végre az útra.

* * *

Megérkeztünk, túléltük a kánikulárisan botrányosan száraz meleg és izzasztó kúrával felérő utat. Mostmár a hazaút volt a célunk. Enyhén rothasztóan ,és felkészületlenül indulhattunk el rá ,mert úgy rémlik nem volt nálunk ivóvíz, de még csak bármiegyéb szomjoltó anyag sem. Most még az se lett volna baj, hogyha a vágyott innivaló már megmelegedett ,csak follyon és oltsa a szomjat. Végre valahára elérkezett a járműről való leszállás ideje. Mint délibáb úgy cikázott fel s alá a házak teteje a rájuk vetülő erős napsugárzás hatására. Félelmetes és sivatagias körülmények közepette gyalog vettük tovább az édes otthonba invitáló út packáit. Egyébként sosem tart sokáig a finom puha köves ,betonos járdán való édeskés szédelgéses sétaorrváladék, de most a meleg miatt ez a lendületes járásos út jóval szegényesebb ,érzelmetlenebb és lassabb volt. De mi csak mentünk és mentünk. Étlen, szomjan, hőgutásan. A fortyogó beton szinte átolvasztotta a tornacipőink talpát de semmi sem állíthatott meg minket a cél elérése előtt.

* * *

Társam elesett. Arca nagy része a Nap gonosz martalékává emésztődött.

* *

Ezen utóbbi nem is volt valóság.

* * *

Mindjárt vége az útnak. Megfáradt testünket kínok közepette vonszoljuk előre, a hűvös lakás irányába. Amikoris eljött a pillanat és a szokásos kanyart bevehettük. Ekkor történt meg a majdnem sajnálatos eset. Valami a megfáradt porcikáimból összetett testemtől, és napégette fejem búbjától alig fél méterre nagyot csattanva ért földet.
Hölgyeim és uraim, engem majdnem letojt egy madár!

* * *


-VÉGE

Minden a valóságnak megfelelő érzékelt dolog ezen történetben a valóság műve. Az eset közben senkinek nem esett komolyabb baja, senki sem sérült meg, mindenki tisztán megúszta a helyzetet.

R.
K.

fogorvos

Ma ,mindenféle késés nélkül helytálltam a fogászati rendelésen.
Kiderült, hogy ami fogat lyukasnak hittem lyuktalan. Hogy ami fogakat gyöngének véltem, azok nem azok és kiesni sem fognak, a recésségüket helyrehozták,lecsiszolták vagy mi. Hátul találtak felül egy lyukas fogat. Amit kiis faragtak. A fogszakorvosnő már mondta hogy bead egy inekciót, mire én rémültem odakaptam a fejem hogy érzéstelenítő inekció kell? Ennyire fáj a tömés? Mondták hogy ez mondjuk nem mély lyuk. Kérdezték megpróbálják-e érzéstelenítő inekció beadása nélkül és én mondtam hogy igen. Kicsit féltem ,de nem akartam inekciót. Az sokkal rosszabb mint nélküle ,úgyhogy így is lett ,mondták emeljem a bal kezem föl ha baj van ,ha fáj. Így is tettem volna de semmi gond nem volt. Fájni fájt, de nem volt elviselhetetlenül vészes ,ráadásul a visszajelzésektől nőttön nő az egom és telve vagyok magammal hogy érzéstelenítés nélkül vállaltam. Bár még mindig nem értem mért olyan "bátor" dolog ez. Szerintem alap. A foghúzás na annál érzéstelenítsenek, mint a szabályozáskor kellett húzni akkor ,emlékszem miylen kellemetlen volt az az inekció! És a nem érzem a szájam dolog, meg a nyál ahogyfolyik és az a szörnyű savanykás kellemetlen íz! Na köszönöm nem ,fölösleges lett volna ehhez hasonlót éreznem egy vacak tömés miatt. Szép lett. És most fáj,de bizonyosan elmúlik, még szoktatlan és az a baja. Továbbá az orvosok gratulálltak afogaimhoz. Nagypapa mondta hogy képzelhetem milyen fogakat láthattak ezek a szerencsétlenek. XD na igen. Elégedettsggel telve távoztam a rendelőből.
Illetve befejeztem. A könyvet. Bemásolom amit egy kedves ismerősömnek írtam róla. "végetért a könyv és felemelő érzés volt. gyönyörű történet .film készült belőle ,de nem fogom fel hogy lehetséges ez. a könyv sokkal jobb. ez sokszor így van. ez a könyv nagyszerű történetet mesélt el. szép volt, izgalmas volt, eseményekben gazdag. egyszerűen letehetetlen ,megindító s elgondolkodtató. csodálatos mesés mit monhatnék még róla. gyönyörű volt." kicsit belekontárkodtam hogy ne teljes valójában köszönjön vissza amit írtam. Na de tényleg egy mesés gyönyörű, fantasztikus történet. Szégyellem magam amiért majdnem húsz évesen olvastam először. Bár a reggeli tanárnő akivel együtt utaztam késve és beszélgettünk, talán így elkerül mert soakt bszélek és mesélek és többé nem kell kényszeredetten társalognom vele útközben hanem olvashatok szórakozhatok XD ,szóval azt mondta nem szégyen. Kicsit megnyugodtam.
Nsos kedves híveim, ha vagytok, ó Joker és Joseph ti vagytok. És mostmár Atráskó meg Fuhur kedves mesehőseim ti is vagytok nekem egy szép szép könyvben. Mondanám hogy hordanék AURIN mintázatú nyakbavalót, de nem kell nekem a Fény ereje. A motívuma tetszetős. Na de száz szónak egy a vége.

-VÉGE-