2010. április 2., péntek

kiskutyát akartam ide tenni

Eszmecserés idézet egy könyvből:

"Az elmebetegek reménnyel töltenek el. (..) Az elmebetegek úgy döntöttek, hogy még maradnak. Annyira szeretik az életet, hogy ahelyett, hogy elpusztítanák, inkább elrejtőznek egy maguk emelte fal mögé. Úgy tesznek ,mintha nem hallanának, de nagyon is hallanak. Úgy tesznek, mintha nem látnának, de látnak. Az elmebetegek így vélekednek: Nem szeretek élni, de imádom az életet. Gyűlölöm a szabályokat ,de szeretem önmagamat. Így ahelyett, hogy elföldeljenek, inkább elrejtőzöm én magamtól. Nem az alkoholba ,sem a paplan alá, még csak nem is egy tűszúrásba vagy a púder mögé, hanem az őrültségbe. A saját is zugomba, a saját csendes tetőm alá. Szóval, igen, az elmebetegek reménnyel töltenek el. Bátorságot adnak, hogy továbbra is normális eleven legyek és tudjam, hogy mindig kéznél van a megoldás, ha netán belefáradnék vagy szükségem lenne rá: az őrültség. (..) De kérdem én, miért pont az őrültséget választják? A válaszom: hogy ne kelljen meghalniuk. Mégpedig a szerelem miatt. Ugyanis minden érzékünk egyfajta szerelem. Szeretjük az életet, de félünk attól, amit az élet velünk művel. Tehát? Miért ne próbálhatnánk ki az őrültséget?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése