Kedves tarkóm!
Azt hiszem kezdek egyre inkább megalománná lenni. Azt hiszem magamba estem ,és most nem úgy értendő hogy magamba zuhantam ,mint rossz kedv, hanem mint zúgás.
Ma reggel fogmosás közepette a tükörképemben gyönyörködtem, hogy szeretem a beesett arcom, a kidülledő ,már-már beteges szemeimet (anyukám szerint a szemem fehérje kék, nos szerintem ez csak annyit tesz ,hogy teljesen tiszta ugyanis a tökéletes fehér tartalmaz egy kis kéket.) Lehetséges hogy tiroxin túltengődésem van, vagy túlműködik egyéb módokon a pajzsmirigyem, sőt mintha ádámcsutkám lenne, habár egy ismerősöm azt mondta, amit később unokatesóm is alátámasztott, hogy mindenkinek van ádámcsutkája csak van akinek látszik is a nők közül. Tehát ettől még nem vagyok férfi. Szóval összegezve beesett az arcom, de szeretem, kidüllednek a szemeim és nagyok ,de így tetszik nekem, a színe is a formája is, az hogy tiszta fehér a fehérje, a kócos hajam is tetszett, csak arra tudtam gondolni hogy magamnak reggeli ébredéskor is tetszem ,hát hogyha fogat meg arcot mostam és megfésülködök csak szebb leszek, pláne ha az egész külsőmet kihangsúlyoznám feszes cuccokkal ne addég sminkelném magam! De kényelmetlen és időpocsékolás nekem ezért nem teszem, megmert én így szeretem magam, már veszélyes módon odavagyok saját magam külsejeért. Beteges, mert ez a rajz amit mindjárt láthattok csúnyának állít be, és tudjátok ,rosszabb napjaimon nem tetszek magamnak, itthon a tükörben mindig szépnek látom magam,iskolában alig van ilyen, szerintem nem szeretek ott lenni azért. Szóval ahol szeretek lenni ott a tükörképemet is szebbnek látom. Azt hiszem a természetesség igaz rám. Igaz, a legtöbb dolog ami miatt egy kedves ismerősöm szépnek talál és szereti az arcomat félő egy beegség miatt van, de jobb mintha mesterkélten, direktből adódna. Mindenesetre nem akarom megtudni van -e bajom ami miatt így nézek ki, ugyanis akkor félő gyógyszert kapnék ami még a végén visszaállítja a szememet, felhízlal ,kiderül hogy hízóképes vagyok. Nem akarok átalakulni.
R.
.JPG)
